Plasztikkártya rendelés, plasztikkártya nyomtatás, esetleg mind a kettő egyszerre? Ha plasztikkártyára van szüksége, jó helyen jár.

A plasztikkártyák egy bizonyos “aktív elektronikai megoldással” ellátott csoportja a mágneskártya. Habár a megnevezés “aktív elektronika” némileg túlzásnak tűnik, mivel az elektronika nem más mint a plasztikkártya hátoldalába implementált mágnesezhető csík, hasonló a szalagos magnó (aki emlékszik rá, hogy miről beszélünk) szalagjához.

A mágneskártya és a mágnescsík felépítése

A mágneskártyán a csík anyaga az 1970-es években történt megjelenésük óta egy ferromágneses részecskéket tartalmazó szalag, amelyen alapesetben a mágneses részecskék teljesen rendezetlenül helyezkednek el. Megfelelő mágneses tér hatására a szalagban a részecskék mágnesessége egy kívánt struktúrába rendeződik, a mágnescsíkban így bizonyos mennyiségű információ tárolható.

A mágnescsík anyagának egyik legfontosabb tulajdonsága a mágneses térre való érzékenysége, idegen szóval koercivitása, ennek mértékegységbe Oersted (Oe) . A koercivitás azt mutatja meg, hogy milyen erős mágneses tér kell a szalag mágnesezettségének a létrehozásához, megváltoztatásához. Ez főkép a csíkon tárolt adatok biztonsága szempontjából fontos, hiszen ezek a mágneskártyák nagyon gyakran kerülhetnek elektronikai eszközök közelébe, amelyek körül a kialakuló mágneses terek akár a csík mágnezettségére is hatással lehetnek.

Az adatvesztés elkerülése szempontjából tehát a magas Oe értékű – HiCo  – csíkkal ellátott mágneskártyákat érdemes használni, de bizonyos feladatokra még ma is használnak alacsony koercivitású – LoCo – csíkkal ellátott mágneskártyákat. A mágneskártya ilyen szempontú besorolása könnyen megállapítható, mivel a LoCo kártyák csíkja barna, míg a HiCo mágneskártyák fekete csíkkal készülnek.

A mágneskártya élettartama

Egy plasztik kártya önmagában hosszú évekig kibírná a használatból adódó megpróbáltatásokat, de a mágneskártya mágnescsíkja csak korlátozott olvasás-újraírás ciklust visel el, mivel az olvasás-írás közben a fejnek érintkeznie kell a mágnescsíkkal. Minden egyes ilyen lehúzás, a mechanikai kopás jelenségén keresztül erodálja az adathordozót. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy egy átlagos mágneskártya 3 – 7,000 írás/olvasás ciklust bír ki.

Ez nem kis szám egyébként, mert ha valaki mondjuk heti egyszer használja a plasztikkártyáját, akkor 7,000/52 = 134 év múlva kellene azt cserélnie olvashatatlanság okán.

A mágneskártyán tárolt adatok

Elvileg egy mágnesezhető szalagon/csíkon bármilyen adat, bármilyen sűrűségben tárolható, de ezen a területen is megjelentek a szabványok, szabványos megoldások a technológia széleskörű elterjedését segítendő.

Az egyik legelterjedtebb szabványos megoldás a bankkártyák esetében az ANSI-ISO szabványon alapul, ahol a csíkot 3 db kisebb sávra osztják fel, és a sávokra különböző információk kerülnek. A teljes csík általában 85 mm hosszú, de nem a teljes szélességben kerül rá adat, a track első és hátsó részére felírják a szükséges start és stopjeleket, ellenőrzőszámokat és a paritást – a köztes sávreszre kerülhet a tényleges adat.

A mágneskártyán található három sávra meghatározott céllal, és adatsűrűséggel kerülnek az adatok, általában a következő módon és minőségben:

Az első sáv csak olvasható információkat tárol 210 BPI (bit per inch / 25,4 mm-kéni bitszám) sűrűséggel. Az ANSI/ISO szabvány a bankkártyák esetében itt tárolja a kártyatulajdonos nevét és számlaszámát, maximum 79 karakterben.
A második sávban 75 BPI adatsűrűséggel általában számokat tárolunk, ez maximum 40 számjegy lehet, bankkártyák esetén erre a sávra kerülhet a kártyatulajdonos számlaszáma és a biztonsági adatok egy része.
A harmadik sáv egy írható-olvasható terület, ahol 107 karakter/számjegy tárolható. Bankkártyák esetében tranzakciós információk kerülhetnek ide.

Mágneskártyák felhasználási területei

Mágneskártyákat manapság az élet majd’ minden területén használnak a bankkártya alkalmazástól a kulcskártyákig, ezenkívül felhasználják még az azonosítás szinte minden területén, de nem feltétlenül tartják meg a szabványos felépítést sem a kártya, sem a mágnescsík felépítésével kapcsolatban. Előfordulhat olyan alkalmazási terület, ahol a mágnescsík megfelelő eszköz az adathordozás és az azonosítás feladatára, de egyetlen fizikai vagy adathordozási tulajdonsága sem egyezik meg a szabványosított bankkártyáéval.

Tehát manapság párhuzamosan különféle elvek, különféle kódolási rendszerek léteznek a piacon és nagyon valószínű, hogy az adatok tárolásában is sok különféle rendszer érhető el.

A kész mágnescsíkkal elkészített, a nyomdából frissen kijött mágneskártyák nagyjából egyformák: egy nyomtatott plasztik lap egy mágnesezhető sávval a hátoldalán. Hogy mi kerül a sávra, az az alkalmazási terület, és az ott megkövetelt szabvány vagy egyedi elv függvénye.

Kategóriák: Hírek